Az épület az egykori textilgyár munkásszállójaként épült 1958-1959-ben. A szocialista realizmus stílusjegyeit viselő létesítmény az ipari léptékű előregyártás és igénytelen tipizálás hajnalán az utolsó minőségi kézműves épületek egyike volt Sepsiszentgyörgyön. A magánosítás után több mint egy évtizedig üresen állt, majd a református egyház újíttatta fel. A rehabilitáció során a tervezők igyekeztek megőrizni és kihangsúlyozni az épület egyedi jellegét. A különleges építészeti megoldásokkal felújított létesítményben az eredeti téglafalból meghagyott és több helyen szabadon hagyott részletek díszítőelemként hatnak. A épületbelsőt a beton, az acél és a fa találkozása teszi különlegessé, a múlt emlékeiről a hajdani fotók árulkodnak.