Sepsiszentgyörgy - Erdély legnagyobb magyar többségű városa

A település első írásos említése 1332-ből származik, nevét templomának első védőszentjéről, Szent György lovagról kapta. Városi címet 1461-ben, kiváltságos város címet 1492-ben kap. Sepsiszentgyörgyöt 1658-ban a tatárok, 1661-ben a törökök vették be, falait 1728-ban, és 1738-ban földrengés pusztította, tornya leomlott, és 1761-ben újjá kellett építeni. Mária Terézia uralkodása alatt a székelyeket határőrségekbe szervezték, a katonákat erőszakkal sorozták be, a szolgálatot megtagadókra hosszú börtön várt. A város legdicsőségesebb korszaka az 1848-49-es szabadságharc idejére esik. A mai Megyei Könyvtár épületében hangzott el a híres mondat, miszerint „Lesz ágyú”. Gábor Áron ágyúival jelentősen hozzájárul az önvédelmi harc ideiglenes sikeréhez. A várost maga Bem tábornok is felkeresi, a szabadságharcot azonban hamarosan vérbe fojtják. A forradalom után a megtorlás kegyetlen időszaka következik. A normalitás a város életében a Bach rendszer bukása után következett be, a város újra fejlődésnek indulhatott. 1861-ben választották meg a város első polgármesterét és a helyi tanácsot. Megépült a Székely Mikó Kollégium, megalapították a Székely Nemzeti Múzeumot, itt alakult meg az első székely színház. A város illusztris díszpolgára volt Jókai Mór és maga Kossuth Lajos is. A trianoni döntés után Sepsiszentgyörgy Románia részévé vált. Rövid ideig, 1940 és 1944 között, a második bécsi döntés eredményeképpen Magyarországhoz tartozott, majd újra Romániához került. 1952 és 1960 között Sepsiszentgyörgy a Magyar Autonóm Tartomány része, 1960-ban átkerül a Sztálin Tartományból lett Brassó Tartományhoz, majd az 1968-as megyésítéssel Kovászna megye székhelye lesz.

Sepsiszentgyörgy (románul Sfântu Gheorghe) a legnagyobb abszolút magyar többségű város, amely nem a mai Magyarország területén fekszik.